Ronaldinho varázslatos játéka aranylabdát ért

Gera Zoltán

Megnézem, mit rejt!Elindult a WBA magyar futball- csillagának a saját honlapja!

Ajánlat

• Sport 2005

Linktár

Kurnyikovától Zidane-ig - sportos linkajánló

Fórum

• Ki lesz a BL-győztes?
• UEFA-kupa
• 2006-os világbajnokság

KORÁBBAN

• Focivilág 2004

Keresés

Sport 2005 - mindet megnézem!

Ugyan a világbajnokságot csak jövőre rendezik Németországban, ennek ellenére már a 2005-ös esztendő nagy része is a torna jegyében telt el, hiszen az esztendőn végighúzódtak a világbajnoki selejtezők, amelyek végül novemberben fejeződtek be, és nem szűkölködtek a meglepetésekben.

Európából elsőként Ukrajna jutott ki a jövő évi viadalra, Andrij Sevcsenkóék már szeptemberben biztosak lehettek benne, hogy ott lesznek Németországban. A csoportjukban szerepelt kontinensbajnok, Görögország viszont még a pótselejtezőt jelentő második helyre sem ért oda, így a hellének lettek a selejtezősorozat legnagyobb búcsúzói. Európából ugyanis mindegyik "nagycsapat" kvalifikálta magát, ki könnyebben, ki nehezebben.

Az akár végső győzelemre is esélyesnek tartott olaszok, angolok és hollandok magabiztosan nyerték meg csoportjukat; az 1998-as győztes franciák már jobban megszenvedtek, és a kijutás érdekében még a Zinedine Zidane, Lilian Thuram, Claude Makelele hármast is sikerült visszacsábítaniuk a címeres mezbe; a szintén Európa élvonalába tartozó Csehország és Spanyolország viszont pótselejtezőre kényszerült, igaz, a playoffot magabiztosan hozták mind a ketten.

Ami az európai vb-selejtezők pozitív meglepetéseit illeti, a lengyelek vagy a szerbek kiváló szereplése váratlannak mondható: utóbbi gárda az egész kvalifikációs sorozat során mindössze egy gólt kapott, és a spanyolokat előzte meg; míg a lengyelek az angolok dolgát nehezítették meg, és bár másodikak lettek, nem kellett pótselejtezőt játszaniuk.

Váratlan volt még a szlovákok második helye csoportjukban, még ha északi szomszédunk nem is tudta sikerrel venni az utolsó akadályt. A szlovák labdarúgás története talán legsikeresebb esztendejét zárta - de erről bővebbet a klubok vetélkedéseinél. Visszatérve a világbajnoki selejtezőkre, Dél-Amerikában nem történt különösebb szenzáció: a két nagyágyú, Brazília és Argentína már idejekorán biztosította részvételét az erőpróbán, a két ősi rivális azonos pontszámmal végzett a szubkontinens kvalifikációs csoportjának élén.

Mögöttük Ecuador és Paraguay futott be, a két válogatott már az utolsó kör előtt biztos lehetett a kijutásában, az igazán nagy küzdelem a pótselejtezőt érő ötödik helyért volt, amelyet végül Uruguay szerzett meg Kolumbia előtt. Az uruk így ismét Ausztráliával játszhattak az interkontinentális párbajban, de ellentétben a négy évvel ezelőtt történtekkel, ezúttal ők húzták a rövidebbet, és így az auszik jutottak ki a vébére.

Míg Dél-Amerikában és Európában elmaradtak a nagyobb szenzációk, addig Afrikában szinte csak meglepetés született - az öt kijutó közül négy ugyanis korábban sohasem szerepelt vébén. A nagyágyúk közül egyedül a kontinensbajnok Tunézia tudta magát kvalifikálni magát a világbajnokságra, a többiek viszont mind elvéreztek.

A legdrámaibb körülmények között Kamerun esett ki: a Szelídíthetetlen Oroszlánok az utolsó selejtező utolsó percében tizenegyest rúghattak, de Pierre Ndlend Womé mellélőtte a labdát, és így a kameruniak helyett Elefántcsontpart jutott ki a vébére - mellettük még Togo, Angola és Ghána mondhatja el magáról ugyanezt.

Ázsiából és a CONCACAF-zónából (amely Észak-és Közép-Amerikát jelenti) a megszokott országok kvalifikálták magukat, de a két térség egymás elleni pótselejtezőjén szintén egy vb-újonc, jelesül Trinidad és Tobago járt sikerrel, így vehetett részt a decemberben megtartott sorsoláson.

A vébé főpróbájaként rangos válogatott tornát rendeztek idén is, mégpedig a Konföderációs-kupát, amelyen az egyes kontinensek bajnokai vehettek részt, csak Dél-Amerikából volt két gárda, hiszen Brazília világbajnokként szerepelt, így Argentína is jelen volt a tornán. A németországi viadalon éppen ez a két gárda játszotta a finálét, amelyet a selecao nyert meg 4-1-re, a brazilok teljes sikerét az adta, hogy a torna gólkirálya és legjobb játékosa Adriano lett. Az argentinoknak a szintén nyári U20-as vébé hozhatott vigaszt, amelyet ők nyertek meg, és ott a gólkirály, illetve a legjobb játékos is az új szupersztár, Lionel Messi lett.

Áttérve a klubok vetélkedéseire, a tavaszi események közül természetesen a Bajnokok Ligája küzdelmei emelkedtek ki, már csak azért is, mert a 2004-2005-ös kiírás nyolcaddöntőjében is igazi "sztárpárbajokra" került sor. A legrangosabb párviadal talán a Chelsea FC és az FC Barcelona küzdelme volt, amelyet két emlékezetes meccs után az angolok nyertek, de ugyanakkor búcsúzott a Real Madrid is a Juventus FC-vel, valamint a Manchester United az AC Milannal szemben.

A rossonerók el is jutottak a fináléba, ahová a Juventus és a Chelsea nem, mindkét sztárklubot a Liverpool FC búcsúztatta, amely aztán a döntőben a Milannal találkozott, és a mérkőzés minden idők egyik legizgalmasabb fináléja volt. Az olaszok a szünetben már 3-0-ra vezetettek, de a Liverpool a második félidő elején egyenlített, és végül büntetőkkel elhódította a trófeát.

Liverpooli öröm a BL-döntő után

Az UEFA-kupában ezúttal nem a topligás klubok vitték a prímet, a legjobb négy közé csupán az olasz AC Parma került be, amely menet közben a kiesés ellen küzdött a Serie A-ban. Az elődöntőben búcsúra is kényszerült a CSZKA Moszkva ellen, amely a döntőben is nyerni tudott, pedig ellenfele, a Sporting CP a hazai pálya előnyét is élvezhette, lévén a találkozóra Lisszabonban került sor, az oroszok azonban 3-1-re diadalmaskodtak. A két kupagyőztes mérkőzését az új szezon nyitányaként hosszabbításban a Vörösök nyerték meg, elhódítva az európai Szuperkupát.

Ami a legrangosabb európai pontvadászatokat illeti, a legtöbbnél kevés izgalom maradt az utolsó fordulókra. Angliában a Chelsea hatalmas fölénnyel nyert, José Mourinho együttese végül 12 ponttal előzte meg a második helyezett Arsenal FC-t, és az egész idény során mindössze egyetlen vereséget szenvedett.

A franciáknál az Olympique Lyon gyűjtötte be sorozatban negyedik aranyérmét hasonlóan nagy különbséggel, a galloknál a második némi meglepetésre a Lille OSC lett; a Bundesligában az utolsó kilenc mérkőzésén pontot sem veszített Bayern München hárompontos hátrányból varázsolt 12 pontos előnyt az FC Schalke 04-gyel szemben; a Serie A-t a Juventus FC nyerte meg a hajrában kissé kipukkadt, és inkább a BL-re koncentrált (végül pedig két szék közül a pad alá esett) AC Milannal szemben.

A legkisebb különbség Spanyolországban volt az első két helyezett között, de az arany végül megérdemelten az FC Barcelonáé lett, bár a Real Madrid pazar hajrát vágott ki Vanderlei Luxemburgo vezérletével: a brazil mester még 2004 decemberében került a kispadra, és a középmezőnyből a második helyre vezette a királyi gárdát, amely azonban így is trófea nélkül zárta a szezont, egymás után másodszor.

A fenti sorokból is látható, hogy a 2005-2006-os pontvadászat eddig nem sok változást hozott az előző idényhez képest: a topligák mindegyikében ugyanaz a csapat áll az élen, amelyik a bajnoki címet megszerezte a tavasszal, ráadásul az esetek többségében hasonlóan nagy fölénnyel vezet. A kivétel megint csak Spanyolország, ahol az FC Barcelonával nagy meglepetésre a CA Osasuna tartja a lépést, miközben a decemberben megint csak edzőt váltott Real Madrid az ötödik helyen áll.

A Bajnokok Ligájában a csoportmérkőzések befejeztével kialakult a legjobb 16 mezőnye, és a legnagyobb vesztesnek a Manchester United bizonyult, amely csak az utolsó helyen végzett kvartettjében, és így még az UEFA-kupába sem jutott be. A többi nagyágyú viszont nem hibázott, a nyolcaddöntő sorsolása után kiderült, hogy páran megint nem fogják megélni a negyeddöntőt: egymás ellen játszik majd ugyanis az FC Barcelona és a Chelsea FC (megint!), a Real Madrid és az Arsenal FC, valamint a Bayern München és az AC Milan - miközben a Villarreal CF-Rangers FC párosból egy biztosan ott lesz a legjobb nyolc között.

Az UEFA-kupában folytathatja az aktuális BL-kiírás egyik meglepetéscsapata, a szlovák Artmedia Petrzalka, amely remekül helytállt a csoportküzdelmek során, nincs ott viszont a legjobb 32 között a címvédő CSZKA Moszkva. Az esztendő utolsó fontos eseménye a Világkupát váltó klubvilágbajnokság volt, amelynek döntőjébe a várakozásnak megfelelően Dél-Amerika és Európa bajnoka került - a végső győzelem pedig a 2005-ös Libertadores-kupa-győzteséé, a brazil Sao Paulo FC-é lett.

Az egyéni elismeréseket vizsgálva megállapítható, hogy a 2005-ös esztendőt leginkább két focista nevével lehet fémjelezni: Ronaldinhóéval és Frank Lampardéval. A brazil nyerte ugyanis az Aranylabda-szavazást és a FIFA World Player-díjat is az angol középpályás előtt, Európában a liverpooli Steven Gerrard, világszinten pedig a kameruni Samuel Eto'o lett a harmadik.